firkálmányok

Haza érkeztem. 
Teljesen más volt, mint amilyennek, elgondoltam. Azt hittem megismerek még pár embert, és talán boldogabb leszek, hogy új ismeretségekre tettem szert.
Nem ez történt.
Akikről eddig azt hittem ismerem, azokat most úgy látom most, mint soha. Rájöttem, hogy túl sok elképzelésem volt az életről, és ezek szerint rendeztem be a világomat, miközben meg sem próbáltam megismerni a világot. Az igaz világot. 
Szóval most olyan nyugodt vagyok, de tudom, ez sokáig nem marad így, mert, úgy is jönnek az újabb akadályok és problémák, amik csak megoldásra várnak, és ez így van jól.
Most túl vagyok egy mély gödrön. Olyan volt mint egy végtelenül mély, hideg, nyirkos, sötét és az út bekőle felfelé vezet, 90 ° -os dőlés szögben. Egyedül éreztem benne magamat, de az út legvégén rájöttem, hogy végig mellettem voltak a barátaim, csak én nem engedtem, hogy segítsenek. 
Újra az utamon állok, és itt az idő hogy folytassam. Még sokakkal kell találkoznom,és sok minden vár még rám.
Jól esik a fény ami újra átkarol, a madarak hangja, a szél, a friss levegő. 
Most ezek, felbecsülhetetlen értékekenek tűnnek. Sokkal másabb szemszögből látom a világot, mint mielőtt a gödörbe estem volna. Igen, engem ez a szönyű gödör tett olyanná amilyen most vagyok, és ezért hálás vagyok. 
Hálás, hogy így láthatom a világot.