Először is egy dal.
A címe Whiskey Lullaby, és az előadója Brad Paisley. Nagyon megszerettem az elmúlt napokban, csak nem tudom, hogy miért.
Olyan régi dolgok jutnak róla az eszembe, amiken jót tudok még most is nevetni, de mégis bennük van, az a tehetetlen keserűség is, hogy miért nem voltam őszinte az emberkhez.
Most így, ebben az összekusztált sodró nyárban, talán ez az egyetlen biztos pont, amihez kötődni tudok. Egyszerre ismertelen ( mivel még nekem új ) és ismerős, mert ami miatta megjelenik a szemem előtt, az már inkább múlt emléke.
Tegnap délután óta érzem úgy, hogy már nyár van.
A szünet édes nyugalma.
Bár nem hiszem, hogy ez a szünidő olyan békés és nyugodt lesz mint a többi.
Most eszembe jutott az első nyári szünetem. Hm... milyen régen volt és azóta mennyi minden változott.
Na jó, kezedem magam úgy érezni mint egy hetven éves anyóka, aki a fiatalságán mereng. ( azért még itt nem tartok )
Viszont lassan már tényleg fel kell nőnöm.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.