Őszintén szólva tudom, hogy ezeket már biztosan leírtam egyszer. De még azóta is fejembe zsoganak ezek a fájó felismerések.
Azt hiszem, ezt a világot csak egyetlen dolog hátráltatja, az, hogy nem hiszünk semmiben és senkiben. A legtöbben már az elején feladják. Hagyják, hogy csak úgy feloldódjanak a tömeg éterjében, ahol a háttérzenét elhaló sikolyuk szolgáltatja. Milyen negatív világ kép...
De mindennek van szép oldala, s ha ezt látjuk, akkor már hiszünk legalább abban, hogy lehet jobb, s ezzel esélyt adunk annak, hogy igazából leélhessük az életünket, s ne egy fél árú jegyet váltsunk, az árnyékos oldalra.
S még valami; a kedvenc idézetem :
"A lehetetlen semmi, és semmi sem lehetetlen."
( Sylvana J. Johnson )
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.