"A sors nekem szánta akkor Őt. Amikor megláttam, már akkor kicsit beleszerettem.
De akkor még minden más volt. Más akartam lenni, hisz másnak könnyebb volt, mint nekem. Én is könnyű utat akartam.
Aznap még nem volt akadály köztem és közte.
De mint, mondtam, akkor nem a belsőhangra figyeltem, és elmenetem. Időben és térben utaztam, hogy boldog lehessek.
Évek teltek ez azóta, s én rájöttem, arra az alapvető tényre, hogy nem ugyanaz az út van szánva mindenkinek.
Bár amit egyszer megtettél, nem fordíthatod vissza, ahhoz, hogy a dolgok rendbe jöjjenek a önmagadként kell élni.
Visszatértem, s most rá kellett jönnöm, hogy közte és köztem olyan szakadék nyílt az évek alatt, amit lehetetlen áthidalni.
De még egy utolsó mondat, így látatlanul.
Te vagy az első olyan ember, aki miatt elgondolkodtam azon, hogy ki is vagyok valójában és aki miatt bánok, minden egyes hazug percet."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.