Na jó. Túl vagyok a töri vizsgán.
Ahhoz képest tök jól sikerült, mint amire számítottam :D
Esik az eső.
Most minden olyan mintha vége lenne. Hogy ez az érzés honnan jön?
Talán a vizsga, meg a készülés, és talán a Deák téri beszélgetés Julesszal.
Igen, ez olyan pont az életemben, amikor nem történik semmi fontosnak mondható ( még a túró rudi osztogatók is elkerülnek) s mégis, mindig emlékezni fogok rá.
Nem tudom miért.
Valami olyan mozgató porcikája az életemnek, aminek nem tudom meg mondani a jelentőségét, s mégis talán ez egyik legfontosabb kő a falban.
Lehet, hogy pont ezek azok amik előre viszik a cselekményt az élet drámájában?
Pedig pont, hogy arra gondolna az ember, hogy ezek csak hely és oldal kitöltő részletek.
Minden esetre, érdekes.
Még lesz pár vizsgám és még csak most jön az év végi hajrá, de lélekben valahogy megnyugodtam. Mert most ott vagyok ahol lennem kell és nem ott ahol jól hangzana.
Most valahogy biztonságabn érzem magam.
Bár vannak embere akiket szívesen tudnék közelebb magamhoz, és közel sincs még vége a viharnak, de az eső már csak esik, és nem zuhog. A szél nem tépi már a fákat és tudjuk,
el jön majd a nyár.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.