firkálmányok

 Ez egy részelt egy kisebb történetből :

"Volt egyszer egy este. Egy gyönyörű este. Volt egyszer egy fiú és egy lány. Volt egyszer egy meghívó, amit soha nem adtak oda, mert féltek hogy félreértik. Volt egyszer egy gonosz Gondolat, ami megmérgezte a legtisztább Érzést, és a haldokló Érzés testét odadobta a szerelmesek közé.

Most íródott egy levél, ami szintén nem lesz elküldve, de itt marad emlékül, hogy hirdesse másoknak, a gonosz Gondolat művét, a bizonytalanságot és félelmet a másik reakciójáról,

és létezzen, mint egy utolsó Remény. Egy üzenet amiben benne van az, amit rég el kellett volna mondanom.

"Hetek teltek el azóta hogy találkoztunk. Nem beszélünk, nem látjuk egymást. Nem tudjuk mi van  másikkal.

Magunkban, ha tényleg volt valami a régi emlékeket idézzük és némán fohászkodunk azért, hogy holnapra már ne is tudjunk a másik létezéséről.

Ki akarunk szakadni a történetből, amit még együtt írtunk. Azt hiszünk, hogy nem viszonozzák a szerelmünk, hogy valaki csak a szívünkkel játszik.

Tévedünk, és nem hiszünk a ritka csodákban ebben a szomorú világban. Pedig mindkettőnkben meg van a tehetség ahhoz, hogy másokat boldoggá tegyünk. Csak önmagunk nem vagyunk ott szívünk legeslegmélyén boldogok...

Hiányzik még valami ahhoz, hogy minden olyan legyen, mint amit megálmodunk éjszakáról éjszakára.

Lefekszem és felkelek. Utazok, felszállok és leszállok. Gondolkodom, s te is eszembe jutsz. Keresem a választ erre a rejtélyre. Én nem tudom a rejtvényt megfejteni, te nem tudod a rám rakott láncokat lefejteni. Segítenünk kell egymáson.Nem adhatjuk fel.

Én levetem a gátlásaimat, te ígérd meg, hogy nem adsz fel olyan rejtvényt aminek csak te tudhatod a megoldását. Akkor minden úgy lesz, ahogy lennie kell."