"Na hiszen, mi a fene lesz?" - Cseh Tamás: Anna; idézet
Ezt a számot nyáron nagyon szerettem.
Persze, hogy azért mert egy fiúra emlékeztetett a múltból.
Egy hosszú történetre, amiben egy lány ki akarta kerülni a fájdalmat, azzal hogy kijátszotta a Sorsot. De sajnos ez a bizonyos Sors nem hagyta, hogy holmi halandó lányka csak úgy, kénye kedvére változtatgasson a megírt forgatókönyvön, ezért mikor észre vette, hogy mi van készülőben, még gyorsan vissza terelt mindent a megírt alapokhoz.
A lány meg - talán büntetésül - megkapta a fájdalmat, amit úgy ki szeretett volna kerülni és majdnem elveszette azt a kincset, - vagy talán embert? - aki miatt szenvednie kellett volna.
Most pontosan itt vagyonk. Annal a penge élen táncoló pillanatnál, amikor a Sors eldönti, hogy a lány boldog lehet-e, vagy örök életére bolyongani fog. Hm.. Azt hiszem ez alá a pillanat alá szoktak tenni olyan adrenalin gerjesztő zenét, hogy az ember idegszálai pattanásig feszüljenek.
Per pillanat, most nem az eszem, hanem a szívem húrjai feszülnek pattanásig.
Most csellózni szeretnék, kijátszani magamból ezt a metsző, gyomor remegtető, szívösszeszorító érzést.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.